Nem volt kedvem elmenni. Szerdán jöttünk haza, alig kimostam, közbe már készülni, készíteni az útra, mert pénteken hajnalban indulás.
Csak hatan voltunk a mikrobuszban, kényelmesen elfértünk. A határon még most is össze szorul a gyomrom, hiába, ez a reflex:)
A Király hágó..... ha ideérünk, bár van még út előttünk, de már a megérkeztünk érzés jár át. Mostanra rendezett, burkolat, korlát, toalett. Meg a kéregető kutya, amelyik a szendvicsből jobbára csak a szalámit kéri:)
Ha jobbra néztem.....
A román oldalon mentünk többet, Nagylaknál mentünk át, és Aradtól felfele Nagyváradig. Útépítés, és autó autó hátán.
A Borháncson is készül az út, októberre készen lesz, most mentünk utoljára döcögősön.
Györgyfalvára vadiúj út vezet, és a faluban is új burkolatot kapott a főutca.
Mi 12 éve találkoztunk először a vendéglátóinkkal, lassan a barátságnál is több, ami összeköt bennünket.
Egy korábbi látogatáson készült a kép Pendzsiről, náluk az Erzsébetet így becézik.
Falunapra voltunk hivatalosak.
Lovas felvonulással kezdődött az ünnepség.
Közben megérkezett a másik testvér település, Nagyida delegációja is.
Délután, este kulturális műsor volt. Sajnos az elejéről lemaradtam, elbeszélgettük:)
A táncosokat viszont már láttam.
Nagyidáról, Györgyfalváról, Tordaszentlászlóból, Tordatúrból, Üllőről voltak tánccsoportok. Kicsik és nagyok.
Menyasszony öltöztetés. Közben éneklik, hogy : nem az a jó gazda, kinek hat ökre vagyon, hanem az a jó gazda, kinek szép leánya vagyon :)
És még mást is, huncutot is:)
Én meg hallgattam, néztem sorban őket . Aztán egyszercsak összekapcsolódott a tánc, a zene, az ember, megmozdult a láb, és összeszorult a torok. Néha sűrűn kellett pislogni is, és nem a portól.
Többnek, szebbnek, jobbnak éreztem magam, csak azért mert ott voltam, részese voltam az előadásnak, mégha csak nézőként is.
Sajnos az idő aztán elromlott, a román tánc csoport és a györgyfalviak előadása így elmaradt.
Illetve a györgyfalviak később a művelődési házban előadtak a maguk műsorát. Sőt. Mivel a zenekar húzta, egy-két fiatalember, csak úgy farmerben elkezdte a maga örömére járni a legényest. Más is kedvet kapott, odaállt, most én jövök, és eljárta ő is magáét. Aztán jött még egy....és még egy.
Örömtánc.
A Julika, aki közülünk ezt végignézte, azt mondta, ő még ilyet életében nem érzett, első sorban ültek, mintha csak nekik táncoltak volna, csupa csupa libabőr volt.
Talán felismerik néhányan, Majorosi Marianna van a képen, aki az üllői csoport vezetőjeként volt ott. Még maradnak pár napot, együtt énekelni, táncolni a helyiekkel.
A viselet és a tánc is méltán világhírű.
Szombaton délután gulyásfőző verseny volt, de higgyétek el, a fontos dolgok pénteken történtek.
Vasárnap ökomenikus istentisztelet, közös ebéd, aztán indult mindenki hazafelé.
Kaptam egy nagy kerek sajtot, minden tiltakozás ellenére nem feleztünk. Juhtejből van, nagyon finom.
Ettünk szegfűgombát majonézzel, nahát, az milyen finom volt ! Recept a fejben, hogy gombát honnan szerzek hozzá???????
Tavaly is született egy borjú az ottlétünkkor, most is vasárnap délelőtt egy szép kis bikaborjúval gyarapodott a család.
A búcsúzás az nem nagyon ment, mindig elhatározom, hogy most semmi bőgés, aztán legtöbbször máshogy alakul. Az már biztos, hogy nem velem van a baj, a nagyidaiaknak is teli volt a szemük könnyel a búcsúzáskor.
Rendben hazaértünk, most egy darabig örülünk az emlékeknek, a találkozásnak, aztán jön a honvágy, Györgyfalva után.