2013. október 18., péntek

A kenyér világnapja

Mert világnapja már mindennek van, hát a kenyérnek miért ne lenne?  Ha valami, hát ő igazán megérdemli.


Terveztünk egy kemencés sütést  16-án, de az eső elmosta. Előtte ragyogó jó idő volt, reggel és egész nap eső, szél, hideg.
17-re viszont kiderült az ég, nem mondom, hogy felhőtlenre, de kellemesre.
Kovászok ugrásra készen várták a dagasztást.

Ugye milyen jól néz ki? A Gyöngyi dagasztja a ciabattát:)


A kovászos kenyereink tésztája így kelt meg:)Szép kerekre.


Ez itt bagett, csak a nagy izgalomban elfelejtettem a srég bevágásokat. Cserébe magától kirepedt az oldala:)


Pogácsa szaggató híján kockákat vágtunk a tésztából. Élvezeti értékéből talán nem vont le, bár a pontozás eredménye még titkos:)


A villám dagasztású ciabatta nyersen, sült fotó nincs, elég rövid életű volt ugyanis.

A Tájház kemencéje. Kakaós és mákos kalácsok, langalló és gyökérkenyerek sülnek éppen.

És a világbajnok, gyönyörű, illatos, finom cipóink!


Elég sokan voltunk, sok mindent sütöttünk, örültünk, nevettünk, el is fáradtunk, de az az érzés, amikor kivesszük ezeket a csodálatos kenyereket a kemencéből - hát az semmivel össze nem hasonlítható!

Ahogy a Gabojsza írta, napsütésben kezdtük és telihold világított , mikor befejeztük:) Boldogsággal a szívünkben.



2 megjegyzés:

  1. De jó lehetett!!! :):) szépek a kenyerek, nagyon :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó érzés olvasni, pont így érzünk mi is minden alkalommal, amikor "kemencézünk" :)

    VálaszTörlés

 Van egy sorozat, amit néha nézek, aholis a főszereplő otthon kenyeret süt és eladja a közeli kávézóba.  Minden nap megkérdezi, elfogyott-e,...